Ima Ministrálás előtt

A TE HÁZAD OTTHONUNK,
URUNK JÉZUS ITT VAGYUNK,
HOGY SZOLGÁLJUNK OLTÁRODNÁL,
TÉGED, AKI MEGVÁLTOTTÁL.
MAGASZTALJA NEVEDET SZÍVÜNKBEN A SZERETET,
MEG NE BÁNTSUNK SOHA TÖBBÉ,
TÉGY MINKET HŰ GYERMEKEDDÉ. ÁMEN.
 

Ima Ministrálás után

JÉZUS, ÉDES ÖRÖMÖM,
JÓSÁGODAT KÖSZÖNÖM,
SZOLGÁLHATTAM OLTÁRODNÁL,
KEGYELMEDDEL MEGVÁLTOTTÁL.
HA MOST HÁZAD ELHAGYOM,
KÍSÉRJ MINDEN UTAMON.
MEG NE BÁNTSAM SOHA ORCÁD,
ADD, HOGY MÉLTÓ LEGYEK HOZZÁD. ÁMEN.

SZENT TARZICIUSZ, A MINISTRÁNSOK VÉDŐSZENTJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!
ÁMEN!

 
Ministrálni jó, gyere Te is !
A ministránsok szabályzata
Általános szabályok és tudnivalók
· Az oltárnál szolgáló ministráns gyerekek, ifjak szorosan kapcsolódnak a Liturgiához.
· A ministránsok – rendszerint – híveink családtagjai, akik már otthonukból hozzák a rendszeres hitgyakorlatot, vagy ellenkező esetben családjukba viszik hitélményeiket.
· Fontos, hogy a ministráns szívében legyen mély vágy az Úr szolgálatára a hívek közösségében és a pap segítségére.
· Olyan keresztényekké kell váljanak, akikről világosan felismerhető, hogy a Mennyei Atya közelségében szolgálnak, önkéntesen és minden háttérbeli számítgatás nélkül.
· Viselkedésükben legyenek példaadók, mert mindent Krisztusért tesznek. Az ő kedvéért pontosak, figyelmesek, szorgalmasok.
· A ministránsnak tudnia kell, hogy szolgálatával magasabbrendű feladatot végez, mint bármely másik társa, akik nem hajlandóak meghallani az isteni hívást.
· A hitbeli tudása jelentősen több legyen, mint azoknak, akik csak hittanórákon vesznek részt.
· A papi hívatás gyökerei rendszerint a ministránskorra vezetnek vissza. Tudniillik papjaink legnagyobb része a ministránsok közül való.
Viselkedés a sekrestyében és a szentmisén
· A templom Isten háza. A sekrestye is a templom része. Ezért imádságos szándékkal lépjük át a küszöbét: „Örvendeztem, mert azt mondták nekem, az Úr házába indulunk.” – 121. Zsoltár.
· Belépve a sekrestyébe, a tabernákulum (szentségház) felé fordulva, térdhajtással köszöntjük az Úr Jézust.
· A Szentmise a keresztvetéssel kezdődik  és az elbocsátó áldással végződik.
· A ministráns, amíg a sekrestyében tartózkodik, érezze kötelességének a szent helyhez méltó viselkedést: kerülje a fölösleges beszélgetést, és fegyelmezetten viselkedjen, főképp ne civakodjon társaival.
· A ministráns lelkiség megköveteli, hogy a ministráns kellőképpen előkészüljön a szentmisén való részvételre és a szent szolgálatra. Ez csak a szent csend megtartásával lehetséges.
· A szolgálatok megbeszélésének is egyben a helye a sekrestye, amely a szentmise előtt történik, és nem a szentmise közben az oltárnál. A szentélybe való kilépés előtt mindenkinek ismernie kell a feladatát (kik fognak olvasni, kik szolgálnak, ki csenget stb.). Mindez veszekedés, vagy huzakodás nélkül történjen.
· A ministráns figyelmét a templom, a szentmise foglalja le, anélkül, hogy a templom közösségét szemlélné, jobbra-balra vagy másfelé bámulva.
· A szentmise alatt kerüljön minden fölösleges mozgást, sétálást, hogy ne zavarja a hívek figyelmét, áhítatát.
· Szolgálatvégzés közben lassan és kimérten járjon. Nem illik az oltár előtt szaladgálni.
· A ruházata legyen tisztességes: „hiányos öltözet” nem talál a szent helyhez.
· A szentmisét nem hallgatjuk, hanem azon részt veszünk. Ezért közösen mondjuk az imát, figyeljük az áldozópap hangosan végzett imáit, olvasmányokat.
· Mind az imában, mind pedig az éneklésben alkalmazkodunk a közösséghez, vigyázva, hogy együtt kezdjük, és együtt fejezzük be másokkal. A szép közös népi éneket ne zavarja a túlerőltetett hang. Akinek a hallása bizonytalan, vagy a hangja éppen átmeneti állapotban van, egy picit halkabban kapcsolódjon az éneklésbe.
· Minden ministránsnak tudnia kell a szentmise állandó szövegeit és énekeit.
· Nem csak testben, hanem lélekben is fel kell készülni a ministrálásra. Tartsa észben, hogy az Úr asztalánál teljesít szolgálatot. Legyen ez a szolgálat ünnep számára.
· Szentgyónásukat bármikor elvégezhetik a ministránsórák alatt. Ezért vigyázzanak arra, hogy a híveket ne zavarják a sorbaállással. Kellemetlen a gyónók részére, amikor a ministránsok megrohanják a gyóntatószéket, a sorban álló hívek elé tolakodva. Ezzel még jobban megzavarják a szentmisébe való belekapcsolódásukat.
Fegyelmezetlenség esetében a sekrestyés figyelmeztesse, vagy szólítsa meg a fegyelmezetlen ministránst!
Szolgálatvégzés
· A szolgálatok végzésénél különböző rangsorolások vannak, amelyek komolyság, kor, osztály és régiség alapján vannak meghatározva.
· Mindegyik ministránsnak alkalmazkodnia kell a maga rangcsoportjához, amelybe tartozik. Csak a régiség vagy fizikai nagyság senkit sem hatalmaz fel arra, hogy önkényesen kilépjen saját rangcsoportjából, ha csak a ministránsokért felelős pap belátása szerint, kiérdemelt jutalomként másként nem rendelkezik (ilyen csak kiemelkedő esetekben történik, amit bármikor visszavonhat visszaélések esetén).
· Az új ministránsok csak kellő gyakorlat után végezhetnek bármilyen szolgálatot. A gyakorlat hiánya végett csak, mint újoncok és megfigyelőként ministrálhatnak. Mindent csak a maga idejében lehet végezni.
· Az olvasmány és a szentlecke felolvasása kitüntető feladat a ministráns számára (ők a lektorok => felolvasók). Ezért otthonukban minél többet olvassanak szabadidejükben – lehetőleg hangosan -, hogy minél jobban elsajátíthassák a szépen olvasás művészetét. A hívek örömmel hallgatják, amikor egy ministráns szépen, érthetően, tagoltan és hangsúlyozva olvas.
· Kellő gyakorlattal rendelkező ministráns nem utasíthat vissza semmilyen szolgálatot, kivéve, ha valami miatt nincs akadályozva. A buzgó ministráns sohasem magyarázkodik. A szolgálatot megtagadó ministránssal szemben pedig fenyíték vagy megrovás alkalmazható (viselkedésének megfelelően). Ez esetben a szolgálat másnak adható.
· Főleg a nagyobb ministránsok segítnek a kicsiknek – egymásnak is – a beöltözésnél. Egymást ráncba szedik, hogy rendezettek legyenek.
Szolgálás a szentmisén (ministrálás)
· A ministránsok különböző szolgálatok végzésére hívatottak. E szolgálatok megkövetelik a fentebb említett szabályok figyelembevételét és betartását.
· A lektorok a Szentmise kezdete előtt legalább egy negyed órával korábban érkezzenek, hogy legyen idejük az olvasmányok átnézésére, hogy olvasásközben ne akadozzanak. Fontos tudni, hogy a közösség előtt történő olvasás mindig különös felkészültséget igényel, mivel mindenki az olvasmányra figyel, és a Szentmise rovására menne, ha a ministráns felkészülés nélkül végig makogná az olvasmányokat.
· Indulás előtt 3-4 perccel csendben mindenki beáll a sorba, a neki illő helyre.
· Közösen elmondják a Szentmise előtti ministráns-imádságot (A Te házad otthonunk, Urunk Jézus itt vagyunk…), majd csendben várják a pap indulást jelző felszólítását.
Bevezető szertartás
· Az legelső jobboldali (a csengő, ha balról van, akkor az első baloldali) ministráns feladata a szentmise kezdetét jelző csengő meghúzása (érzéssel húzza, nehogy leszakadjon).
· A kivonulásnál vigyázzanak a sor egyenességére. Mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye, és ne taszigálják egymást jobbra vagy balra. A ministránsok kettőssorba állva a pap kíséretével az oltár elé vonulnak. Próba vagy szemmérték szerint úgy álljanak meg az oltár előtt, hogy a miséző papnak középen a hely megmaradjon.
· Térdhajtás után a hívek felé fordulnak (mindenki egyszerre befele fordul, ill. a pap felé). Itt állnak addig, amíg a pap oltárcsókra megy. Csak az Uram irgalmazz-ra /kyrie/ ülnek le.
· Az oltár előtt minden mozzanatból tűnjön ki a méltóságteljes magatartás, mivel a jó Istennek szolgál a miséző pappal együtt.
· Testtartásuk legyen mindig egyenes, akár állnak, ülnek vagy éppen térdelnek. Tiszteletlenség úgy Istennel, mint a hívekkel szemben, amikor egy ministráns hajtott háttal, lelógó karral áll.
Az Ige liturgiája
· Az „Uram irgalmazz!” ének, a Dicsőség imádság (ez csak vasárnap és Fűünnepeken, az Advent és Nagyböjt kivételével van) és könyörgés befejeztével a lektor lemegy az ambóhoz (az Ige oltárához) az Olvasmány felolvasására.
· Vasárnap és Főünnepeken a válaszos zsoltár eléneklése után egy másik lektor megy le a szentlecke olvasására.
· Az olvasmányokat és válaszos zsoltárt leülve hallgatják és éneklik.
· Amikor az allelujás vers éneklése közben a pap feláll, hogy az ambóhoz (olvasóállvány) menjen az evangéliumolvasásra, akkor a ministránsok is felállnak, és állva hallgatják végig az evangéliumot. A prédikáció alatt leülnek.
· A Hitvallásra (Hiszek egy Istenben…) mindenki feláll.
· A könyörgéseket felolvasó lektor az ambóhoz megy.
· Az egyetemes könyörgésekkel lezárul az Ige liturgia.
Az Eukarisztia liturgiája
· A miséző pap mellett álló két ministráns a negyedik egyetemes könyörgésnél méltóságteljesen lemegy az asztalkához, hogy felkészülhessenek az áldozati adományok (az összeállított kehely, víz, kéztörlő és tányérka) oltárhoz vivéséhez.
· Amennyiben csak két ministráns van, akkor az oltárt nem hagyhatják el (!!!).
· A csengető ministráns elveszi a csengettyűt; óvatosan és röviden csenget a kellő időben.
· Áldoztatáskor egy ministráns (vagy több – ahány pap áldoztat) elveszi az áldoztató tálcát és segít az áldoztatásnál a pap balfelén állva.
· Az áldoztató tálcát nem kell hordozni a pap keze után, hanem kinyújtott kézzel kell tartani egész áldoztatás alatt. A tálcára főként azért van szükség, hogy az Oltáriszentségről lehulló morzsák ne kerüljenek a földre.
· Az áldozás befejeztével a ministráns az áldoztató tálcát ne lóbálja a kezében, hanem méltóságteljesen, tisztelettudóan vízszintesen tartva vigye a pap mellett az oltárhoz, vagy a tabernákulumhoz, ügyelve arra, hogy a morzsák ne hulljanak le a tálcáról. Itt átadja a papnak, hogy a rajta levő morzsák is visszakerüljenek a kehelybe.
· Közben egy ministráns a vizes kancsót az oltárhoz viszi, hogy a pap purifikálni tudja a kelyhet és a paténát. Amennyiben nincs elegendő ministráns, akkor az áldoztatás előtt a vizes kancsót a miséző oltár sarkára kell tenni, hogy a pap ide visszatérve ne kelljen várakozzon.
· A miséző kelyhet csak a nagyobbak kezelhetik (VI. osztályosnál nagyobbak). Jobb kezével fogja a nóduszt (a kehely szárán lévő kidudorodás, vagy gömböcske), és balkezével tartja a kehelyfelszerelést.
· A purifikálás után mindenki elfoglalja a maga helyét.
Befejező szertartás
· A miséző pap a befejező áldással a Szentháromság oltalmába ajánlja, és a további kegyelmeket kéri mindazoknak, akik részt vettek a szentmisén.
· A Szentmise végén, az oltárcsók után, a ministránsok a pappal egyszerre fejet hajtanak, majd a főoltár felé fordulnak (ugyancsak befele).
· Az egyenes vonalat megtartva, fegyelmezetten térdet hajtanak. A sekrestyével szemközti oldalról a szélsők elindulnak a sekrestye felé. Amikor a párok egymásmellé érnek egyszerre elindulnak a sekrestye irányába.
· Amikor a pap a sekrestyébe érve hangosan elmondja Istennek legyen hála (vagy Deo gratias), akkor a ministránsok egyszerre válaszolják, Istennek legyen hála (vagy Deo gratias).
· Ekkor a ministránsok – a pap vezetése nélkül is – elkezdik a ministránsok szentmise utáni imádságát (Jézus édes örömöm, jóságodat köszönöm…).
Szentmise után a sekrestyében
· A ministránsimádság elmondásával még nincs vége a szolgálatnak.
· A liturgikus ruhákat mindenki úgy hagyja, ahogyan találni szeretné a szentmise előtt. Arra is kell gondolni, hogy hamarosan újra magamra kell öltsem és kellemetlen látvány, amikor a földről kell felvenni koszosan és gyűrötten. Legyen figyelemmel azokra is, akik a következő szentmisén ugyanazt a ruhát kell használják.
· Ministrálás után a ruhákat hajtsa össze, vagy akassza vállfára és tegye a helyére. Így biztos rendben találja, amikor legközelebb szüksége lesz rá.
· Miután rendbe tették ruháikat és a rendszerint felrúgott szőnyegeket kisimították, csendben térdet hajtanak a Szentségház felé fordulva. Köszönnek a sekrestyében lévőknek (Dicsértessék a Jézus Krisztus), és szorgosan haza igyekeznek családjukba.