Különös napra virradtak idén Virágvasárnap az Augsburgi Szent László Magyar Katolikus Misszió fiataljai. Hónapok óta tartó lázas készülődés után ugyanis ekkor mutatták be a II. Augsburgi Magyar Passiójátékot. A darab idén is méltán vált a nagyheti és húsvéti lelki készület központi elemévé.

A virágvasárnapi ünneplés közös szentmisével és barkaszenteléssel kezdődött, melynek keretében a jelenlévő hívek megemlékezhettek Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról. A szentmisében elhangzott Jézus szenvedéstörténete Szent Lukács evangéliuma szerint, majd a szentmise után abban az örömben lehetett része a jelenlévőknek, hogy mindezt színpadon megjelenítve is átélhették. A passiójátékot megelőzően különleges módon hangolódhattunk rá az előadásra: Mérei Anita koboz- és csellókísérettel énekelt el egy csángó népéneket, az Aranymiatyánkot, melyben Jézus párbeszédes formában meséli el Édesanyjának szenvedéstörténetét és feltámadását.

A passiójáték a Jézus jeruzsálemi bevonulásától egészen a feltámadás utáni megjelenésig tartó időszakot ölelte fel. A darab idén is Kaj Ádám korábbi Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas rendezésében valósult meg, aki Lukács evangéliuma alapján készítette el a szövegkönyvet, majd egészítette ki azt saját szerzésű párbeszédekkel. Az előadásba az Augsburgi Magyar Katolikus Misszió lelkes fiataljain túl a müncheni katolikus közösség két tagja, a Lanner házaspár is bekapcsolódott, valamint közreműködött még az Augsburgi Misszió ének- és zeneegyüttese is Seböck Ibolya vezetésével. Külön öröm volt számunkra, hogy az előadásban Missziónk plébánosa, Csibi Sándor (Pilátus szerepében), valamint lelkipásztori munkatársa, Kibili Angéla (tanítvány, valamint Jézust sirató asszony szerepében) is szerepelt.

Krisztus szenvedésének drámáját modern és szimbolikus tartalmú elemek hozták közelebb a nézőkhöz: a hűséges tanítványok farmerben és kockás ingben, a főpap és a helytartó talpig sötét öltözetben, a Jézust elfogó katonák pedig szintén feketében és napszemüvegben léptek színre. Hangsúlyos szerepet kapott Júdás monológja a darab elején, amikor Mesterében való csalódásának kifejtésétől eljutott egészen az árulás gondolatáig.

Szintén drámai momentum volt Jézus pere, melynek során feltárult előttünk a Jézus elítélésében szerepet játszó Kajafás főpap gonoszsága, aki kellő ravaszsággal vette rá az üggyel kevésbé törődni akaró Pilátust. A teátrális és zenei elemeket tekintve egyik csúcspontja volt a darabnak Heródes éneke az ismert Jézus Krisztus Szupersztár című musicalből, melyet Ótott Ferenc, a szegedi Liget Társulat színésze énekelt el. Szívbe markoló és megdöbbentő látvány volt, ahogy Jézus alázattal tűrte a királytól jövő gúnyáradatot.

Szintén látványos és megindító jelenet volt Jézus keresztútja, amikor a férfi szereplők körbehordozták Jézust, majd magasba emelték, amikor Atyja kezébe ajánlva lelkét meghalt a kereszten. A halált követő gyászt gyertyás őrség, sirató asszonyok és az énekkar megható zenés produkciója hozta közelebb a publikumhoz.

Ekkor bezárult a színpad függönye. Mögüle azonban néhány másodperc múlva előtűnt a feltámadt Krisztus, aki teljes valójában mutatta meg magát és buzdította bátorságra a közönség soraiban ülőket. Ezt követően kenyeret kért egy tanítványától, melyet megtört, majd arra kérte a szereplőket, hogy osszák azt szét a jelenlévők között – gyönyörűen megjelenítve így azt, hogy Krisztus élő kenyérként adja magát számunkra az átváltoztatott ostya színe alatt. A darabot vastaps és számos gratuláció követte, mely annak bizonyságát adta számunkra, hogy az idei darab ismét szíveket mozgatott meg.

Az előadást követően a Jézust alakító Takács Lászlóval beszélgettem. A vele készült interjú az alábbiakban olvasható:

Mit jelent számodra, hogy a Passióban Jézust, a főszereplőt játszottad?

Jézus szerepe az egész passiójátékban mindig meghatározó momentum. Próbáltam minél jobban belegondolni, hogy mit is érezhetett akkor és ott, és igyekeztem azt az alázatot és engedelmességet visszaadni a nézőknek. Jézus szerepét játszani mindig megtisztelő feladat. Örülök, hogy a szereposztáskor rám gondolt a rendező.

 

Jézusként az előadás melyik jelenete volt rád a legnagyobb hatással?

Rám a legnagyobb hatással az utolsó vacsora jelenete volt. Jézus még utoljára együtt vacsorázott a tanítványokkal, és Ő már tudta, hogy be fog teljesülni a sorsa, és hogy az áruló is ott étkezik vele, mégsem kergette el.

 

Volt olyan rész az előadásban, amit nehezedre esett eljátszani?

Úgy gondolom, hogy a legnehezebb rész az volt, amikor a katonák elfogtak. Jézus tudta, hogy elfogják és keresztre feszítik, mégsem próbált meg menekülni, és nem akarta, hogy az apostoloknak bármi baja essen. Ezt az alázatot és belső érzéseit elég nehéz színpadra vinni, legalábbis amatőr színészként.

 

Melyik jelenetben lelted leginkább örömödet?

A legszebb jelenet – ha ezt szabad így fogalmazni – az volt, amikor Jézust leveszik a keresztről, és Anyja ölében szunnyad. Úgy gondolom, hogy ezt a jelenetet hozzá tartozó zenei aláfestéssel szépen és érzelemkeltően sikerült előadni.

 

Miként segítette a Passióban való szereplés a húsvéti készületedet?

A Passió-előadás és az előadásra való hónapokon át tartó felkészülés segített abban, hogy hitünk legnagyobb ünnepére már hónapokkal előre készülhessünk. Bibliai tudásunk folyamatosan bővítettük az előadásra való felkészülésben, és mi mással is lehetne jobban készülni a húsvéti ünnepre?

 

Milyen másik szerepet játszanál még szívesen a Passióban, ha választhatnál?

Még a kezdetek kezdetén a szerepek kiosztásánál Júdás szerepét nem nagyon akarta senki sem magára vállalni, mert ugye elég negatív szerep. Ha választhatnék másik szerepet, úgy gondolom, Júdás szerepét választanám.

 

Taczman Andrea

Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas