Éjszakai szentségimádás Augsburgba
,,Minden forrásom belőled fakad”
(Zsolt 87.7)
Éjszakai szentségimádás Krisztus Király ünnepének előestéjén
Az augsburgi Szent László Magyar Katolikus Misszió közössége 2019 óta, immár negyedik alkalommal tart imavirrasztást az egyházi év utolsó vasárnapjának előestéjén. Ebben az évben november19-ére, szombatról vasárnapra virradóra esett ez a dátum.
A Misszió 2019-ben csatlakozott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus által meghirdetett világméretű szentségimádásra. Ekkor közel 50 lelkes hívő kapcsolódott be az Augsburgban élő magyar emberek közül. Az esemény magasztos küldetését és léleképítő erejét mi sem bizonyítja jobban, minthogy azóta minden évben, immár negyedik alkalommal szervezi meg a Misszió az éjszakai imaláncot.
Ebben az évben a november 18-ai hétvégére esett az imavirrasztás időpontja, amelynek a St. Maximilian templom kápolnája adott otthont. Gondos előkészület, semmihez sem fogható lelki ’’rákészülődés” előzte meg a mindenki által várt Találkozást. A kápolna hideg és rideg csendjét megtörte a piros-fehér ünnepi díszben pompázó oltár, amely erre az alkalomra a fényességet és világosságot hirdető gyertyák mellett illatos virággal is gazdagodott. A kápolna beszédes némasága szép lassan átadta magát az érkező hívek halk és csendes zajának. Kezdetét vette a várt esemény. Minden készen állt. A lélek és a hely ünnepi díszben várta a Találkozást.
Az éjszakai imavirrasztás keretét a szombat este 19.00 órakor kezdődő és vasárnap reggel 9.00 órakor záródó szentmise kerete adta. Az esti szentmisén Csibi Sándor, a Misszió plébánosa szentbeszédében az Oltáriszentség, az Eucharisztia lényegiségét, misztériumát mutatta be a híveknek. A szentmise után egymást követték a Misszió csoportjainak és tagjainak szentségimádási órái. Megindító és felemelő pillanat volt az iskolások imaórája, amelyen felolvasták Jézus a jelen lévő gyermekekhez írt levelét. Személyes hangvétele az irántuk érzett tiszta szeretetről, a bátorításról szólt, hogy mindig minden körülmények között számíthatnak rá, a bizalomról, hogy élményüket, bánatukat, örömüket megoszthatják vele, a bensőséges kapcsolatról, amelyre keressenek bátran egy kis sarkot, egy helyet, ahol megnyílnak előtte, és ahol kettesben lehetnek. Rögtön tollat ragadhattak a gyermekek, megfogalmazhatták írásban és rajzban élményüket, gondolataikat szeretett barátjuknak, Jézusnak. Azt hiszem, valahol itt kezdődik a megélés és az átélés valódisága a gyermekek számára. Sok-sok ehhez hasonló igazi, valós helyzetet teremtsünk, ahol lehetőséget kapnak a gyermekek az azonnali párbeszédre. Számomra ez a pillanat örökké megmarad. Ahogy megmarad a zenés áhítatok dallamában és szövegében megfogalmazott üzenetek szépsége és magasztossága. A zenei kíséret és a vele összefonódott ének, szöveg –és dallamvilág egy másik dimenzióban segített a pillanat semmihez sem fogható ünnepélyességét együtt megélni. Köszönet Seböck Ibolyának, a gyermek –és felnőttkórus vezetőjének, Rajczi Ritának és Kibili Gizellának a zenei élményért. Az iskolások, a kórus, valamint a Rózsafüzér csoport imaóráit követte a házastársak és az egyéni imaórák, végül a kora reggel csendjét az Egyháztanács tagok közös imádsága zárta.
Az éj csöndjében Jézus jelenlétében eltöltött idő megerősítette bennünk a krisztusi hitet és a benne rejlő erőt, ahogy az ige mondja: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4.13)
A közös reggelihez – amelynek előkészítését köszönjük a Ragány házaspárnak – ezzel a lélekben megerősödött krisztusi hittel érkeztek a hívek.
Ezzel a lélekben megerősödött élménnyel zártuk az egyházi évet, és reményeink szerint forrása is lesz az adventnek.