Búcsúzunk a Szent Piroska Hétvégi Iskola és Óvoda két pedagógusától

Az idei tanév végén nem csak egy újabb eltelt évet búcsúztattunk, hanem a Szent Piroska Hétvégi Iskola és Óvoda két pedagógusát is. Csilla is és Zsuzsa is hosszú éveken át végeztek lelkiismeretes és odaadó munkát a közösségünkben. Június 19-én a Misszió pedagógusai egy meglepetés búcsúestével készültek a számukra, ami a Liliom moziban került megrendezésre. A csapat együtt vacsorázott, majd közösen megnézett egy mozifilmet. A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt, felelevenült sok-sok régi emlék és kedves pillanat.  Missziónk Hétvégi Iskolájánakvezetője, Angéla külön beszéddel készült Zsuzsának és Csillának,mely után szem nem maradt szárazon.

Mikor és miért csatlakoztál a Misszióhoz és kinek köszönheted ezt?

Zsuzsa: Hét és fél évvel ezelőtt egy facebook csoportban ajánlották a közösséget.

Csilla: 2010-ben csatlakoztam a Misszióhoz. Mielőtt kiköltöztünk Németországba, már otthonról elkezdtem kutakodni az interneten, hogy van-e vajon magyar közösség Augsburgban. Rá is leltem a misszióra, igy biztosak voltunk abban, hogy mikor kiköltözünk fel fogjuk keresni a missziót, hogy megtudjuk, van e helyünk ebben a közösségben, hiszen mindenféleképpen szerettünk volna magyarokkal találkozni.

Milyen feladatokat láttál el a Missziónál?

Zsuzsa: Eleinte csak résztvevőként voltam jelen az ovis és a baba-mama foglalkozásokon. Idővel egyre aktívabban kezdtem résztvenni a misszió életében, és ahogy a második gyermekünk kinőtte a baba-mama klubbot, úgy csöppentem bele az ovis csoport világába, ahol először kisegítőként tevékenykedtem, majd csoportvezető lettem. Sze-rettem az 5-6 éves korosztállyal foglalkozni, barkácsolni és ünnepségekre készülni. Nagyon sokat tanultam az „óvónéni” társaimtól, amit külön köszönök nekik. Jó csapatot alkottunk együtt!

Csilla: Gyermekeimmel rendszeresen részt vettünk a szombati ovis foglalkozásokon. Aztán 2012 környékén, ahogy kinőtte a legnagyobb fiam az óvodás kort, kezdődött az iskolai foglalkozás. Az akkori kisiskolás tanár néni szerette volna átadni valakinek a feladatkörét. Jómagam is pedagógus vagyok, igy Angéla felkért, hogy én legyek az elsősök új osztály. Ez egy nagyon szép feladatnak tűnt, rövid mérlegelés után elvállaltam. Ez volt az első lépcső, hogy a misszióval szorosabbra fűztem a kapcsolatot.

Melyik a legemlékezetesebb, melyik állt leginkább közel a szívedhez?

Csilla: Családi vonatkozásban azt emelném ki, hogy itt lett megkeresztelve a középső és a legkisebb kisfiam, valamint itt volt bérmálkozó a nagyfiam és a férjem. Ezek nagyon szép családi ünnepek voltak, amit a misszió énekkara tett még emlékezetesebbé. Iskolai szempontból a színházi előadások adtak sok örömet, látni milyen nagyot fejlődtek a gyerekek, együtt örülni a sikereknek. Még kiemelném a Visegrádi nyári tábort, ott volt először olyan igazán sok gyermek együtt. Szép volt látni ahogy ez a csapat egy igazi közösséggé formálódik.

Megkaptad a Missziótól azt, amire vártál/számítottál?

Csilla: Mikor idejöttünk nem volt túl nagy elvárásom a közösséggel szemben. Örültünk minden kapcsolódásnak. A misszió volt az első fix pont az új életünkben, ami nagyon jó érzés volt. Fontos volt, hogy a gyerekek ne szakadjanak ki teljesen a magyar környezetből, hogy ne felejtsék el a magyar nyelvet, tanuljanak meg írni-olvasni. Nagyon jó érzés volt, hogy magyarul hallgathattuk a szentmiséket, hogy volt hol és kivel megünnepelni magyar-ságunkat. Ez mind fantasztikus érzés és élmény volt, amit mind a misszónak köszönhetek.

Mit gondolsz, mivel gazdagodtak a gyermekeid a Misszióban eltöltött évek alatt? Köttettek életre szóló barátságok?

Zsuzsa: Gyermekeim meg-ismerkedhettek a magyar kultúrával, átérezhették   ma-gyar mivoltukat. Nagyon jó barátokra leltünk, bízom benne, hogy egy életre szólnak.

Csilla: Amikor kiköltöztünk nem csak az idegenbe érkezés élményét élhették meg, hanem elhoztuk őket egy közösségbe, ahol kicsit otthon érez-hették magukat. A missziónak is köszönhetően megtanultak magyarul írni es olvasni, rengeteg élményben gazdagodtak és megkapták egy igazi közösséghez való tartozás élményét, ami az életre gyönyörű útravaló. Láthatták, hogy miként működik egy ilyen közösség, hogyan lehet segíteni egymást hogyan jönnek létre értékek. Az itt köttetett barátságok úgy érzem, meg fognak maradni az ő életükben is.

Tervezed e a jövőben, hogy az új lakhelyed környékén ismét oszlopos tagja legyél egy hasonló közösségnek?

Csilla: Előre nem tervezek semmit. Egyelőre hagyom, hogy megérkezzünk, és újra felfedezzük Magyarországot. Amennyiben úgy érzem egy idő után, hogy valahol ismét kamatoztatni tudom a ta-pasztalataimat, vagy nagyon vonzónak érzek egy közösséget, akkor el tudom képzelni. De keresni egyelőre nem fogom a lehetőségeket. Szeretnék minél több időt a családommal tölteni, van mit bepótolnunk a sok külföldön töltött év után.

Zsuzsa: Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az új lakhelyünk egy hasonló magyar-svéd egyesület, ahol hatalmas szeretettel várnak már minket.

Végezetül: Hogy érezted magad a búcsúestén?

Csilla: Fantasztikusan! Nagyon szép keretet adott az itt eltöltött éveimnek. Nagyon jó érzés volt, hogy Nektek köszönhetően ilyen szép és kerek lezárást kapott az én történetem. Az este folyamán végig gondoltam azt, hogy a missziónál eltöltött kilenc évem alatt honnan indultunk és meddig jutottunk. Köszönöm, hogy ennek a fejlődésnek a részese lehetettem, hogy láthattam, hogyan nőtt, bővült és épült a közösség. Hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos embereket vonzottunk a közösségünkbe, akik ilyen lelkesen és elhivatottan foglalkoznak a rájuk bízott gyermekekkel. Én fájó szívvel hagyom itt a csapatot, hiszen nagyon büszke vagyok rá, de nem gondolom azt, hogy a távozásommal valami megváltozik, mert úgy érzem, hogy ti, akik itt maradtok ugyanolyan lelkesedéssel fogjátok ezt a nemes feladatot tovább csinálni. Én nyugodt szívvel búcsúzom most Tőletek, es örülök, hogy ilyen fantasztikus emberek alkotják a pedagógusi közösséget. Külön köszönök mindent               Angélának, mindig is a szívem csücske maradsz!

Zsuzsa: Nagyon hálás vagyok, hogy megszerveztétek számunkra ezt az estét. A családomnak nagyon stresszes volt az elmúlt időszak, és igy a költözés küszöbén ez a kikapcsolódás hatalmas segítség volt. Köszönök szépen mindent az augsburgi Missziónak, minden együtt töltött percet élveztünk és emlékekkel teli hátizsákkal érkeztünk meg az új hazánkba.

Hencsey-Gruber Petra