Közösségünk egyháztanácsának tagja, jegyzője, Mile Gábor emlékezik vissza Augbsurg-i életére és a Misszióban végzett szolgálatára.

Kedves Gábor, mióta vagy a Misszió tagja, hogyan kerültél kapcsolatba a közösséggel?

2010 Január elején költöztünk Németországba, azon belül is Augsburgba. Annak idején két kisgyermekünk volt (Gábor akkor 4 éves, Gergő 8 hónapos volt), igy mindenképp szerettünk volna mind a gyermekeinknek, mind magunknak egy szerető, támogató közösséget találni. Szinte hihetetlen volt számunkra, de Augsburgban volt Magyar Katolikus Misszió, azon belül pedig a kis-, és nagygyermekes foglalkozások, valamint szentmisék és Ünnepek! Rögtön belekerültünk mind az óvodai, mind pedig a közösségi életbe, és nagyon nagy szerepet játszott a misszió abban, hogy kitartottunk az első igencsak nehéz integrálódási időszakban, és itt maradtunk Augsburgban. Egy pár éven belül feleségem, Csilla átvette Kati nénitől az iskolai csoportok irányítását es tanítását, igy 9 éven keresztül szinte minden második hétvégén ott voltunk a misszióban, ami által rengeteg barátra, ismerősre tettünk szert.

Van-e kedvenc szentírási részed vagy történeted, ami megerősített lelki életedben?

Jézus példabeszédei közül az irgalmas szamaritánus (Luk 10,30-37): A szamaritánus gondját viselte az ismeretlen sérült embernek, ápolta, gondoskodott róla. Példa a felebaráti szeretetre, a barát a legnagyobb bajban segít, akár ismeretlenül, viszonzás nélkül is.

„Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből” és „embertársadat pedig mint saját magadat”. „ Csak aki szeretetben marad, az marad bennem, és én őbenne”. „Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, Istenben marad és Isten őbenne marad”.

Jézus szerint felebaráti szeretet nélkül nem tudjuk helyesen szeretni Istent sem. Ezt úgy éri el leginkább az ember ha úgy szereti felebarátját, mint saját magát és azt teszi a másiknak, amit saját magának tenne.

Megosztanál egy eseményt (humoros is lehet) a Misszió életéből?

Nem tudok egyetlen eseményt kiemelni a sok közül, viszont a fényképeket visszanézve nagyon nagy örömmel és hálával tölt el, hogy mind gyermekeink, mind pedig mi, egy szerető, támogató magyar közösségben tölthettük el az elmúlt 11 évet, ahol nagyon sokat tanultunk es fejlődtünk. Számomra meghatározó élmények voltak a magyar Szt. László Búcsú meghívott vendégeinek előadásai és beszédei (pl. Böjte Csaba, Majnek Antal stb.)

Pár gondolatot a családról…

A mi családunk életében a gyerekek képezik a középpontot, és mi szülők vállaljuk a szeretettel, felelősséggel, hittel teli nevelést. Három fiunkra nagyon büszkék vagyunk, Gábor 15, Gergely 12, Nándor 8 éves most, akik ma már egyre inkább önállósodnak.  Az elmúlt 1,5 év Covid Lockdown időszaka alatt viszont egyre inkább eljött a nagyobb, a mindig is Magyarországon élő családunk, szülők, nagyszülők, unokatestvérek iránti honvágyunk, amely így a hazaköltözésünk által megoldásra kerül.

Hogyan tovább, jövőbeni terveid?

Nagyon mozgalmas hetek, hónapok következnek nemcsak nekem, hanem feleségemnek és a fiúknak egyaránt. Augusztus elején költözünk haza Magyarországra, egyelőre albérletbe, amig a Zsámbéki házunkat teljesen fel nem újítjuk. A srácok szeptemberben kezdik otthon az iskolát (Gabcsi es Gergő Pilisvörösváron a német nemzetiségi Gimnáziumot, Nándi a Zsámbéki Katolikus általános iskolát). Szeretnénk mihamarabb mind a Zsámbéki katolikus mind a hétköznapi és kulturális életbe bekapcsolódni, integrálódni, ami így 11 év külföldi lét után biztos nem lesz egyszerű, de bízunk benne hogy hamar megy. Munkámból kifolyólag viszont biztos, hogy negyedévente legalább egyszer Németországban is leszek, így a kapocs megmarad. Rengeteg barátot, barátságot szereztünk itt Augsburgban, és főleg a misszión belül. Ezek a barátságok nem érnek itt véget, hanem épp ellenkezőleg, a kicsit nagyobb távolság miatt még erősebbek, mélyebbek lesznek. A naptárunk lassan már most tele van jövő év tavaszra az előre jelzett baráti látogatások miatt…

Milyen tanácsot adnál a Misszió tagjainak, nekünk?

Hittel, reménnyel, szeretettel éljék meg az életet, legyenek bizalommal egymás iránt, és maradjanak meg a jövőben is olyan vidám, aktív, barátságos magyar hívő embereknek, akik miatt érdemes az augsburgi magyar katolikus közösséghez, a mi misszióinkhoz tartozni!

Egyszer hallottam egy mondást: ha egy ajtó bezárul, kinyílik helyette egy másik. Ezek a szavak mélyen megragadtak bennem, még évek múltán is élénken emlékszem, ki mondta nekem, és mennyire igaza volt. Az ember életében ugyanis időről időre bekövetkeznek váratlan fordulatok, amelyeket elsőre nem mindig ért, ám ezekben a helyzetekben rendszerint új lehetőségek is érkeznek, melyek a hogyan tovább kérdésére jelentik a választ.

Egy biztos: a mi zsámbéki ajtónk mindig nyitva áll előttetek!

Üdvözlettel és szeretettel, Gábor (és a Mile Család)