Karácsony előtti lelkinapok Missziónkon

2019. december 20-22. között a karácsonyi ünnepkörre való készület jegyében Missziónk lelki hétvégére hívta az Augsburgban és környékén élő magyarokat. A lelkinapok lehetőséget adtak az ünnepek előtti elcsendesedésre és a közösség megélésére is.

A hétvége meghívottja Szalontai István atya volt, akit 2016. június 24-én szenteltek pappá Veszprémben, így az augsburgi magyar katolikus közösséget nemcsak mély elmélkedéseivel, hanem fiatalos lendületével is meg tudta ajándékozni.

Jézus születésének ünnepére való lelki készületünk péntek este vette kezdetét. Az első elmélkedés középpontjában az élet misztériuma és értelme állt. Ennek kapcsán feltehettük magunkban a kérdést, hogy miként viszonyulunk saját létünkhöz és létünk adományozójához, a teremtő Istenhez. Az est szentmisével és szeretetvendégséggel zárult, melynek keretében kötetlenebb körben folytathattuk a beszélgetést.

Szombaton a Misszió Hétvégi Magyar Iskolájának növendékei is bekapcsolódtak a lelkinapokba. István atya interaktív foglalkozást és játékos vetélkedőt tartott a gyermekeknek, melynek során elmélyíthették a karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos tudásukat.

Délután a felnőttek számára folytatódott a program. Második elmélkedésében István atya az Isten teremtő szeretetére adott válaszunkat világította meg a hit, remény és szeretet perspektívájából. A hit által az Istent fogadjuk be az életünkbe; az Ő Szentlelke által olyan csodákra leszünk képesek mint Péter apostol, kinek beszéde ötezer embert indított a megkeresztelkedésre. Életünk bizonyos kérdéseiben azonban sokszor nem elegendő a hit (pl. amikor a halállal találkozunk); ekkor a reményre is szükségünk van, mely segít minket abban bízni, amiben még nem lehetünk egészen biztosak. Az Istennel való kapcsolatunkban nemcsak hit és remény, hanem a szeretet is elementáris szerephez jut. Ezzel kapcsolatban súlyos emberi téveszméket oszlatott el bennünk az előadó atya előadása (pl. a szeretetet ki kell érdemelni), melyek akadályokat jelenthetnek az Istennek adott szeretet-válaszunk kifejezésében.

Az agapé utáni második előadás témája a világosság és sötétség volt, melyet István atya pozitív és negatív oldalról közelített meg. Az első látásra pozitív fényben feltűnő dolgok – „negatív világosság” – sok esetben vezethetnek minket egyfajta negatív sötétséghez, melyből nehezen találunk kiutat (pl. túlzott munkavégzés és ennek következtében saját belső igényeink elhanyagolása). Miként a látszólagos világosság vezethet sötétséghez, úgy a sötétség is lehet bizonyos esetekben pozitív. Amikor az Isten formál bennünket és ki akar munkálni bennünk valamit, akkor sokszor nem értjük, hogy merre is vezet az út, így sötétségben járunk. Pozitív sötétség ez, hiszen az út végén világosság támad. Az inspiráló elmélkedések után szentmise következett, melynek keretében karácsonyi szentgyónásukat is elvégezhették a jelenlévők.

Lelki készületünk advent negyedik vasárnapján, közös szentmisével ért véget. Szentbeszédében István atya a jótettek és bűnök egyéni és közösségi dimenziójára világított rá, mely gondolatok a karácsonyi ünnepkörön túl egész életünkre irányadók lehetnek. A szentmise végén a Szent Család-járás záróalkalma következett, amikor közösen imádkoztunk a családokért. A szentmise utáni agapén pedig testvéri találkozásra került sor, amikor terített asztalok mellett oszthattunk meg egymással gondolatainkat.

Taczman Andrea

(Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas)

2020-01-01T14:08:07+00:00