2019 januárjában imacsoport indult az Augsburgi Szent László Magyar Katolikus Misszión, melynek tagjai minden hónap első péntekén gyűlnek össze a Misszióhoz közeli Vincentinum Klinika kápolnájában, hogy az esti szentmise után a taizei lelkiség jegyében elcsendesedjenek a hétköznapok sodrásában és együtt imádkozzanak a békéért, valamint egyéni szándékaikért.
A taizei szellemiség egy nemzetközi ökumenikus szerzetesközösség alapítása révén alakult ki. A közösség Roger Schütz (Roger testvér) vezetésével jött létre 1949-ben a burgundiai Taizében (Franciaország). Roger testvér azonban már korábban, a második világháború idején segítette a megszállt Franciaország üldözöttjeit és menekültjeit. Hamarosan aztán többeknek nyújtott menedéket, köztük zsidóknak, kisebb keresztény csoportok tagjainak vagy egyéb okból üldözötteknek.
Roger testvér álma az volt, hogy egy olyan férfiközösséget hozzon létre, mely a szív jóságából és az egyszerűségből forrásozik, és ahol a tagok egymás megértésére és kiengesztelődésre törekednek. Ma a közösségnek mintegy 100 tagja van, akik 25 országból származnak és különböző felekezeti csoportokhoz tartoznak (református, evangélikus, katolikus, anglikán). Lelkiségük középpontjában ma is a kiengesztelődés áll.
A taizei lelkiségű imaórákra jellemző az egyszerű és modern szertartásrend, amelyben igen fontos szerepet kapnak az egyedi hangzásvilágú, de könnyen énekelhető, többször ismételt meditatív énekek. A dalokat számos nyelvre fordítják le, az első magyar nyelvű fordítások az 1970-es években készültek. Az Augsburgi Magyar Misszió imacsoportja is – csatlakozva ehhez a szellemiséghez – követi a taizei imaórák szokott menetét, mely többek között közös zsoltározásból, egy kiválasztott szentírási rész felolvasásából és annak átelmélkedéséből, valamint könyörgésekből áll. A szöveges részek és imák között foglalnak helyet a taizei énekek.
Az augsburgi taizei imacsoport több tagja előkészületképpen már 2018 decemberében több alkalommal találkozott és imádkozott együtt. A karácsonyi lelki készület okán ún. Szent Család-járást végeztek, mely a magyar nép körében legjobban elterjedt adventi ájtatosság. Ennek során az egyházközség családjai között körbejár egy a templomban előzetesen megáldott Szent Család-kép. Egy család befogadja ezt a képet, jelezvén ezzel, hogy hajlékába a Szent Családot fogadja be, majd a kép tovább „vándorol” egy következő családhoz. Így volt ez Augsburgban és környékén is: Négy alkalommal egy-egy Szent Családot befogadó magyar családnál gyűlt össze egy kis közösség, melynek tagjai közösen kérték Jézus, Mária és József közbenjárását az egyházközség családjaira.
Ekkor érett meg az igény a közös imádság és éneklés folytatására, melynek nyomán elindulhattak januárban a taizei imaórák.