Sok elvárással és nagy izgalommal indultunk Csíksomlyóra, első többnapos zarándokutunkra.

Június 6-án este érkeztünk meg Csíkmadarasra, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Majd vacsora után elfoglaltuk a szállásokat.

Június 7-én az első kirándulásunk Csíkszeredára vezetett, mégpedig a világhírű magyar építész, Makovecz Imre által tervezett — és a Nagyboldogasszony, valamint a magyar szentek tiszteletére felszentelt — MILLENNIUMI templomba. Itt megtekinthettük a modern és a régi architektúra összekapcsolódását. A kéttornyú centrális templom a magyarság múltját és jövőjét ötvözi.

Később a Csíkszentsimoni Sör-gyárban mindenki csillapíthatta szomját 1,2,3…. pohár sörrel. Közben elleshettük a „Tiltott“ Csíki sörkészítés technikáját is.

Következő megállónk  Csíksomlyó volt. Keresztútjárást végeztünk a Kissomlyó-hegy aljától a meredek „Jézus hágón“ át egészen a Salvator kápolnáig. A Keresztút után a csíksomlyói kegytemplom megtekintésére került sor. A kegytemplom legértékesebb tárgya a főoltár mögött őrzött Mária-szobor, melynek magassága 2,27 méter. Lehetőségünk volt a Kegyszobor megtekintésére és megérintésére is.

Júnis 8-án, szombaton, eljött a búcsújárás napja. Mit is jelent ez a szó? Bűnbánatot, hálaadást, megtisztulást, elmélyülést, lelki és fizikai feltöltődést. Ezek a szavak vezettek minket is Pünkösd szombatján a Csíksomlyói nyereg-be. Ki gyalogosan, ki autóbusszal vagy lovaskocsin érkezett. Több százezer emberrel együtt vehettünk részt a Szűzanya tiszteletére tartott szentmisén. Felemelő érzés volt részese lenni mindennek. A búcsú mottója „Íme, az Úr szolgálóleánya” (Lk 1,38) volt. A mise alatt cseperegni kezdett az

eső, de a szertartás ragyogó napsütésben fejeződött be.

Június 9-én, Pünkösd vasárnapján, autóbusszal mentünk Ivóig, onnan traktorral tovább és egy kis hegymászás után mi is feljutottunk a Székelyek  „Szent hegyére“, az 1800 méteren fekvő Madarasi Hargitára, ahol egy csodálatos és különleges szentmisében volt részünk.

Június 10-én, hétfőn, a Mohostőzeglápot jártuk be és a Szent Anna krátertavat néztük meg, ahol még a medvét is meglestük. Egy finom (pisztráng)ebéd után a Tusnádi gyógyfürdőt is ki lehetett próbálni.

Június 11-én, kedden, az utolsó kirándulási célpontunk, a 120 méter mélységben fekvő parajdi sóbánya volt. Az óriási bánya-kamrákban a hőmérséklet állandóan 16 fok. Ez elsősorban a légúti megbetegedésekre van jótékony hatással. Időtöltés céljából játszótér, mozi, számtalan üllő-alkalmatosság, asztalitenisz — amit mi is kipróbáltunk —, sőt kápolna és múzeum is található itt. Végül egy finom ebéd után bejárhattuk a Medve-tó környékét Szovátán.

De mulatásban is volt részünk. Esténként finom vacsora mellett élőzenével, nótázással szórakoztattak minket. Akinek kedve támadt, táncra is perdült.

Június 12-én hajnalban, egy kicsit fáradtan, de tele szép élményekkel indultunk hazafelé.

Örülünk, hogy mi is részesei lehettünk a csíksomlyói búcsúnak, és Veres András győri püspökkel elmondhatjuk, hogy „ez egy igazi szakrális hely, mondhatnánk úgy is, a Szentlélek oltára ez a nyereg, ahol a szentmisét bemutatják”, hiszen „ott a világ, a természet együtt imádkozik velünk” (Pierre Teilhard de Chardin).

Kletschka Magdolna és Kühn Enikő