Missziónk védőszentjére emlékezünk idén különösen, amikor 940. évforulóját ünnepelhetjük trónralépésének (és szenttéavatásának a 825.évét).
Az emlékévet ünnepélyesen megnyitotta Győrben Veres András püspök (a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke), természetesen más világi és állami képviselővel együtt. Győrben található a szent király hermája is, amely koponyáját őrzi.
Az emlékév kiemelt helyszíne Nagyvárad is, ahol eltemették a szent uralkodót, és ezért is Erdély védőszentje lett. De védőszentje még a Debrencen-Nyíregyházi egyházmegyének, melynek püspöke, dr. Palánk Ferenc jön hozzánk Augsburgba júl.2-án, hogy együtt ünnepeljünk búcsúnk alkalmával.
Prohászka Ottokár püspök Szent Lászlóról szóló elmélkedésében kiemeli, hogy
– az államalapító Szent István művének megszilárdítója Szent László volt, aki a magyar életet, a magyar eszményt tette kereszténnyé és szentté: „A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté.“
– A logón megjelenő, vizet fakasztó szent király utóképe az ószövetségi Mózesnek, aki a pusztában vándorló, szomjazó és zúgolódó nép számára Isten segítségével egy sziklából támaszt forrást. Míg Mózes egy botütés által, Szent László ellenségei elől menekülve, lova ugratása nyomán fakaszt vizet. A víz a keresztény hagyományban nemcsak az enyhülést, hanem a bűntől való megtisztulást, és a keresztvíz révén a kereszténnyé válást jelenti. (ld. a legendát itt…)
Az emlékévet megünneplését a magyar kormány kezdeményezte, melyhez örömmel csatlakozott egyházunk. Hiszent Szent László (Szent Istvánhoz hasonlóan) minden magyart Isten felé akart terelni hitével és politikai intézkezéseivel egyaránt. Az emlékév felhívja még a figyelmet arra,
– hogy Szent László a keresztény egység jegyében kapcsolta össze a közép-európai nemzeteket.
– valamint életművében a nemzet fogalma is hangsúlyos volt, hiszen a Magyar Királyság az ő uralkodása alatt tudta megerősíteni pozícióját és szerepét a térségben.
Kérjük Szent László közbenjárását ma is, különösen mint védőszentünket itt a német misszióban, hogy
⇒ sok-sok külföldön élő magyar megtalálja a helyét, Isten segítségével
⇒ hogy tisztán tudjanak élni, megtisztulva a mai kor nagy bűneitől
⇒ hogy jobb keresztényekké váljanak
⇒ hogy építsék az egységet,
⇒ hogy örüljenek annak, hogy magyarok lehetnek.
„Idvezlégy kegyelmes Szent László király! Magyarországnak édes oltalma, szent kerályok közt drágalátus gyöngy, csillagok között fényességes csillag.“ (Ének Szent László királyról – 1500 körül)
ld. még az olvasnivalók között itt…